1.fejezet - Új ismeretek

"Életem filmje pereg, most enyém a főszerep. Ez nem vígjáték és nincs Happy End,

úgy tűnik hogy dráma és már közeleg a The End."

Reggel izgatottan keltem ki az ágyból, mert ma van első napom a gimiben. Bementem a fürdőszobába hogy valami emberi alakot öltsek magamra, ne ilyen kómás fejjel állítsak be. 

- Törpe! Beviszlek a suliba kocsival. - jelentette ki, majd szó szerint kitolt a fürdőszobából. Megforgattam a szemem, majd a szobámat céloztam meg. Kivettem a szekrényből a kedvenc trikómat, és rövidnadrágomat, hozzá pedig egy fekete topánkát vettem fel. A hajamat kifésültem, nem szerettem vele túl sokat cicomázni. Megindultam a konyha felé és ahogy egyre lejjebb értem a lépcsőn finom illat csapott meg. 

- Hmm mi jót csinálsz? - álltam anya mellé a konyhába.

- Palacsintát. Megfelel? - mosolygott rám mert tudta hogy a kedvencem.

- Persze! - kiáltottam fel de az örömömet bátyám rontotta el.

- Gyerünk Törpe nem érünk rá! - szólt rám és kilépett az ajtón. Hallottam ahogy beindítja a kocsit ezért gyorsan felszaladtam a táskámért amiben még csak a tolltartóm volt és a telefonom, meg persze fülhallgató.

- Na, de megyek anya szia! - kiabáltam még gyorsan vissza a bejárati ajtóból. Behuppantam Drake mellé a kocsiba, ő meg rögtön el is indult. Az utat figyeltem egész végig hogy tudjam merre kell menni suliba, illetve vissza fele. Nem volt túl nehéz bememorizálni mert csak az utcánkba kellett végig menni és utána kétszer balra fordulni. Nem volt túl messze. Mikor megérkeztünk rögtön megcsapott a sikoltozás, illetve a többi diák kacagása. Éreztem ahogy egyre jobban feszül a gyomrom, és gombóc lesz a torkomban. Mikor ki akartam szállni bátyám bezárta az ajtót és komolyan rám nézett, majd elmosolyodott.

- Ugye tudod hogy ára van annak hogy elhoztalak? - nézett rám huncutul, majd én is elmosolyodtam.

- Hát persze! Miért is vinnéd el csupán szeretetből a húgodat? - komolyodtam el, majd felhúztam a kocsiban a zárat és ott hagytam. Egy dudálással hagyott ott ami miatt majdnem az összes kint lévő diák rám szegezte a tekintetét. Egy nagyot sóhajtottam, majd lehajtott fejjel elindultam a bejárat fele. Nem szerettem ha néznek, de most még is több 100 szempár figyelt. Mikor beértem ott sem volt jobb a helyzet sőt, talán még többen is voltak. Néha-néha valaki nekem jött, és még egy sajnálomot sem tudott kinyögni. Még csak most kezdődött, de alig várom hogy vége legyen ennek a napnak. Mikor becsöngöttek az összes diák egy csordaként indult meg az osztályterme felé. Túl sokan jöttek és alig fértem el, mert én csak álltam egy helyben. Fedezékbe kellett vonulnom, így bebújtam két szekrény közé és megvártam míg ennek vége lesz. Nehezen, de már csak egy-két diák szállingózott a folyosón, ezért kijöttem onnan. Nagy szemekkel kerestem az igazgatói irodát, míg végre jelző csengetésre megtaláltam. Bekopogtam, majd utána rögtön jött is a jelző hang hogy bemehetek. Lassan nyitottam ki az ajtót és csuktam be. Egy nagy asztalnál egy kedves negyvenes nő ült előttem.

- Szia! Gondolom te Naomi vagy. Tessék itt van az órarended és az osztályod meg persze a szekrényed száma és kódja.- nyomott a kezembe egy nagy papírt. - Remélem jól fogod érezni magad itt nálunk, és sikeres lesz a tanulmányi eredményed. - mosolygott rám, így nem tudtam megállni hogy ne mosolyogjak vissza.

- Köszönöm szépen. - válaszoltam. - Viszlát! - léptem ki onnan, majd a papírra vetettem tekintetem. 12A. Végignéztem a folyosón az ajtókat, de csak tizedikig voltak az ajtók, így hát az emeltre mentem ahol meg is találtam az osztályomat a folyosó végén. Megálltam az ajtó előtt, egy nagy levegőt vettem és beléptem az ajtón egy kopogás kíséretében és abban a pillanatban csöngettek ki. Egy férfi tanár állt előttem így megindultam felé.

- Jó reggelt! El nézést hogy késtem! - kértem bocsánatot mire ő csak rám  mosolygott.

- Végre egy illedelmes diák! Semmi gond. Tessék ez a tiéd. - nyomott a kezembe egy kémia könyvet.

- Köszönöm. - biccentett egyet a fejével majd fogta a holmiját és ment ki ő is szünetre. Körül néztem az osztályon és mindenhol nevető diákokat láttam. Rossz volt ott egyedül ezért ki is szemeltem első áldozatom. Megindultam egy szőke hajú lány felé akit sokan álltak körbe ezért gondolom hogy barátságos személy.

- Szia! - mosolyogtam rá, mire mindenki csöndbe maradt és engem fixíroztak.

- Úristen! - kiáltott fel, majd hangos nevetésbe kezdett, de hirtelen komolyodott el. - Azt hiszed csak azért mert új vagy hozzám szólhatsz? - megint nevetni kezdett majd megfordult és ki rázta magát az osztályból. Utána akartam szólni, de akkor valaki megfogta a csuklóm.

- Én nem tenném. - szólt mellőlem egy vörös hajú lány. Egy magasságba volt velem, és kedves zöld szemei voltak. - Ő az igazgató nőnek a lánya ezért el van szállva magától, szóval nem éri meg hogy beszólj neki mert tuti hogy az egész évedet elcseszi. - mosolyog rám.

- Értem...és köszi. - mosolyogtam vissza.

- Amúgy Bella vagyok te meg Naomi igaz? - kérdezte meg majd még mindig a csuklómat fogva kiindult az osztályból.

- Igen... De te honnan tudod? 

- Tegnap az igazgatónő szólt hogy új osztálytársunk lesz, és a nevedet is elmondta. - még mindig húzott és az ebédlőben kötöttünk ki. - Itt van az ebédlő. Nem vagy éhes? - nézett rám nagy zöld szemeivel és még mindig mosolygott.

- De, mert bátyám miatt nem tudtam reggelizni. - mosolyogtam vissza mire ő bólintott és mutatta az utat. Beálltunk a nem hosszú sorba, és néztem a kínálatot mire Bella a fülembe suttogott. 

- Szendvicset ne vegyél, szerintem patkány mérget tesznek bele. - a végét már ő is elkuncogta ahogy én is. Nagyon szimpatikus ez a lány. Mindketten csokis croissant vettünk és megcéloztunk egy üres asztalt. 

- Na és milyen az első napod itt? - kérdezett rá mire nagyot sóhajtottam.

- Hát így már jobb. - mutattam a croissanra. - Meg persze örülök hogy összeismerkedtünk.

- Na, azért! - kezdett el nevetni. Mindenki nyüzsgött az ebédlőben, de hirtelen lett vége ennek. Körül néztem hogy mi történik mire Bella kezdett el suttogni nekem.

- Nézz jobbra az asztalhoz, de ne feltűnően, és ne sokáig. - én csak bólintottam majd olyan 5 másodpercre egy barna hajú fiún legeltettem a szemem. - Ő Dennis Cooper. Őt kerüld el.

- Miért? - suttogtam vissza.

- Mert történtek itt dolgok... - várakozóan tekintettem rá hogy folytassa. - Tudod lehet hogy furán hangzik de igaz... Voltak itt diákok akiket Dennis egész nap bámult szó szerint. Le sem vette róluk a szemét és követte őket mindenhová és azok a személyek eltűntek a szó szoros értelmében. - nem kicsit mosolyogtam el.

- Ez egy marhaság Bella. Csak azért mert bámulja őket... Biztos tetszettek neki a lányok vagy valami.

- De fiúk is tűntek el. - rázta a fejét.

- Akkor biztos... - nem hagyta hogy befejezzem mert közbe vágott.

- Nem! Biztos hogy a lányokat szereti! - emelte egy kicsit feljebb a hangját a suttogásnál, majd elkezdett halkan nevetni mire én is.

- Hát jó! - mire hirtelen szék csikorgást hallottunk valaki fel állt.

- Jaj ne! Erre jön! Biztos meghallotta hogy róla beszélünk! - kezdett pánikolni Bella, de Dennis csak elsétált mögöttem. Hirtelen csapott meg a dezodor illat, majd rávezettem tekintetem de most sokkal tovább néztem mint az előbb igaz csak a hátát láttam. Kidobta a kukába a szemetet majd megfordult és ment vissza az asztalhoz ahol a haverjai várták. Még mindig néztem és szerintem észre is vette mivel rám vezette sötétbarna tekintetét. Mintha hirtelen megállt volna minden, ezért elkaptam róla a szemeimet.

- Te jó ég! - szólalt meg újdonsült barátnőm.- Nem emlékszel mit mondtam neked? 

- Dehogynem! - szólalt meg a csengő hogy ideje menni órára. A mai nap folyamán többször nem láttam Dennist, de viszont Bellával jobban megismerkedtem illetve megkaptam a tankönyveimet is.

- Holnap találkozunk! - köszöntünk el egymástól Bell-el és indultam haza fele. Igaz nem laktunk messze de olyan meleg volt hogy úgy éreztem mintha mérföldeket mentem volna. Lihegve léptem be a hűvös házba.

- Megjöttem! - kiabáltam, majd a konyhába mentem inni egy pohár hideg vizet.

- Rendben kicsim. - jött be anya. - Milyen volt az első napod?

- Hát elment. - ültem fel a konyha pultra, mire rosszallóan nézett rám. Megforgattam a szemem és leszálltam. - Összebarátkoztam egy lánnyal.

- Az jó, de hogy-hogy csak egyel? - kérdezett rá furcsállóan.

- Úgy hogy a többiek sznobok. - jelentettem ki mire elkezdett nevetni. - De sok a tanulni valóm szóval ne zavarjon senki. - indultam meg a táskámmal a szobám felé, de közben meg hallottam ahogy egy "Rendben-nel" elintézi. Fáradtan ültem le az asztalomhoz és pakoltam ki a táskámból. Holnapra tanulni kell a kémiát, törit, és föcit...Szuper! Lassan neki álltam a tanulásnak igaz néha-néha elbambultam, így fél 11-re végeztem. Fáradtan csuktam be a földrajz könyvem és füzetem, majd bepakoltam azokat a könyveket amik kellenek holnapra. Ledobtam magamról a ruhámat, és beálltam a zuhany alá. Jól esett egy kis hideg víz a mai forró nap után, és jó érzés volt hogy végre tiszta vagyok. Vissza mentem a szobámba és mielőtt felöltöztem volna elhúztam a függönyt mert a házunk mögött volt egy erdő és még kerítés sem volt a hideg futkosott rajtam tőle. Felvettem a hálóingem és szó szerint bedőltem az ágyba. Mikor már majdnem álomba zuhantam pisztoly lövést hallottam. Gyorsan ugrottam fel az ágyból és rohantam az ablakhoz. Elhúztam a függönyt és az erdőt kémleltem, mintha onnan hallottam volna, de hallásom nem csapott be mert megint eldördült egy lövés és már biztos voltam benne hogy onnan jön. Lehet csak vadásznak nyugtattam meg magam, de aztán elgondolkoztam. Az éjszaka közepén sötétbe vadásznak egyáltalán? Ezek a gondolatok után arra a döntésre jutottam hogy meg kéne nézetni bátyámmal. Drake szobájához mentem, majd benyitottam de aludt. Hogy-hogy nem kelt fel erre? Lementem anyuékhoz, de ők is aludtak és morcosak lennének ha felébreszteném őket, ahogy Drake is de neki meg azért fizetnem kell hogy fel kelljen, szóval megnézem én. Ingyen és bérmentve megúszom. Felvettem a tornacipőm és a hátsó ajtón elindultam az erdő felé, de rögtön megálltam. Zseblámpa! Visszafordultam és végigkutattam a házat míg végre találtam egyet. Újra elindultam, de most világítással együtt. Egy nagy levegővel léptem be a sötét erdőbe és sétáltam egyre beljebb. Nem tudom mennyi ideje hogy elindultam de már a közepénél járhatok mert egyre nagyobbak a fák és fülledtebb a levegő. Úgy döntöttem visszafordulok mivel nem találtam semmit, de akkor hirtelen mintha elszaladt volna valami mögöttem. Gyorsan fordultam meg, de csak fákat és bokrokat láttam. Gyorsabban lépdeltem vissza a ház fele, de akkor megint éreztem azt a fura érzést, de most mintha megállt volna. Megfordultam mire az elemlámpa kikapcsolt, de most nem érdekelt. Egy nagy medve állt előttem. Gyorsabban kapkodtam a levegőt, mire összeestem.

- Naomi fuss! Nem hallod? Mondom fussál! - valaki elkezdi rázni a testem, valaki kiabál velem. Nem tudok mozdulni,nem látok semmit. Érzem ahogy többször is kiráz a hideg, de egyetlen dolog sincs amit fel tudok fogni. Mi történik velem? Kómában vagyok, vagy esetleg ez egy rossz álom?

- Nem hiszlek el komolyan! - a férfi hang egyre erősödött, egy kisebb ütést éreztem az arcomon, mire hirtelen nyitottam ki a szemem. Azt hittem h ki fogja vakítani a nap a szemem ezért automatikusan csuktam vissza, de nem...sötét volt.

- Na végre hogy felébredtél! - Dennis térdelt előttem. Hatalmas barna szemeit rajtam legeltette. Egy kisebb mosolyt eresztett felém, majd gyorsan hátra kapta a fejét. Segített felállni és abban a pillanatban elővette pisztolyát és lőtt egyet. Automatikusan fogtam be a fülem, mire megfogta a csuklóm és futni kezdett. Éreztem hogy már nem bírom tovább, de szerencsére megálltunk. Körülnéztem és láttam hogy pár lépés és már kint vagyunk az erdőből.
- Te mi a francot keresel itt?! - kezdett el velem kiabálni. - És ha nem vagyok ott mi lesz ha? Szétszaggat! - kiabált még jobban mire feljebb csúszott a szemöldököm.
- Hogy mi van? Ezt én is kérdezhetném tőled! Te mit kerestél az erdőben? - kiabáltam vissza. - De amúgy köszönöm... Hogy megmentettél a medvétől.
- Az nem medve volt. - kezdett el nevetni, mire végre újból rám nézett. - Amúgy... ezt fogd meg. - vett ki a zsebéből és vasat.
- Akkor mi? - vettem ki a kezéből, de rögtön el is ejtettem mert megégetett. - Ez meg mi a fene volt?
- Egy alakváltó... Ez csak egy teszt volt. - vette fel a földről, visszarakta a zsebébe és egy kést vett elő.
- Alakváltó micsoda? - kezdtem el nevetni, de abba is hagytam ahogy lassan megindult felém. - Na jó, Te őrült vagy. - fordultam meg és kezdtem el sétálni haza fele mikor hirtelen mellettem repült el egy kés és az előttem lévő fában állt meg. Nagyra nyitottam a szemem és nem gondolkoztam futásnak eredtem. Ez meg akart ölni?
- Még találkozunk! - kiabált utánam.
 Halkan fellépcsőztem a szobámba, majd bezártam az ajtómat ablakomat. Behuppantam az ágyba a takaró alá mintha az védelmet nyújtana. Gyorsan kapkodtam a levegőt. Komolyan utánam dobott egy kést? Igaza volt Bellának... Jobb lesz ha elkerülöm!