"Bámult, bámult és csak bámult...
Kiakasztott a nézésével...!"
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, majd ahogy kinyitottam a szemem hirtelen ugrott be az ami tegnap történt. Nem merek suliba menni. Mi lesz ha megint megpróbál kést dobni felém, vagy esetleg már pisztollyal támad? Nagyon nem akartam menni ezért bevetettem a jó régi trükköt. Tettem egy kis fehér púdert az arcomra, majd nagy köhögések között indultam le a lépcsőn. Hallottam hogy anya a konyhában ügyködik ezét elindultam felé.
- Anya! - álltam meg mögötte. - Nem érzem jól magam. - biggyesztettem le az ajkam, majd lefele néztem hogy még hatásosabb legyen.
- Akkor ma ne is menj suliba.
- Köszi anya. - indultam volna felfele a szobámba mikor utánam szólt.
- Azt hiszed ennyire hülye vagyok? - gyorsan megtorpantam, majd nagy boci szemekkel ránéztem. - Nem érdekel az állbetegséged suliba menned kell és kész. - jelentette ki majd egy nagy sóhajjal indultam fel öltözni. Már majdnem kész voltam mindennel mire Drake jött be.
- Ma is elvigyelek? - vetett rám egy szemtelen nézést.
- Mennyibe fog az nekem fájni?
- A tegnapival együtt kétezer. - amint meghallottam felkaptam ez első dolgot ami a kezembe volt az pedig a melltartóm volt, majd hozzá vágtam.
- Úh törpe! - dobta vissza majd szó szerint sikítva elszaladt. Csak megforgattam a szemem, majd egy szó nélkül elindultam a suliba. A járdán sétáltam, de mindig körülnéztem nehogy felbukkanjon Dennis. Már kezdtem megnyugodni, de akkor elértem a sulihoz. Most bánom hogy közel lakunk. Mivel nem volt túl magas a fal ezért lábujjhegyre állva átláttam rajta nagy nehezen. Szerencsére az udvaron nem láttam sehol Dennist ezért kifújtam a bent tartott levegőt, ekkor egy mély érdes hang jött a fülem mellől.
- Mi történt magánnyomozónak álltál? - hirtelen fordultam meg és egy kisebb sikítás mellett a falnak estem. Dennis Cooper szemtől szembe újra a tegnapi után. Próbáltam menekülni, de a két kezét a falhoz rakta oda szorítva engem, majd a fülemhez hajolt. - Nem tudsz előlem elbújni, meg se próbáld mert megtalállak így vagy úgy. Rendben Cukibogyó? - nem tudtam mit mondani mivel megfogta az állam majd a fejemet úgy mozgatta mintha igent mondanék. Rám mosolygott, majd elindult a suliba.
- Te-atya-úr-isten! Mi volt ez? - jött oda hozzám Bella.
- Semmi. Jössz? - intettem a fejemmel a suli felé.
- Menjünk, de megharagszok ha nem mesélsz. - nézett rám fenyegetően, de mégis elnevette magát.
- Csak azt kérdezte hogy én vagyok-e az új lány. - próbáltam kitalálni valamit.
- Értem. - mikor ezt kimondta akkor léptünk be a terembe, csak hogy a tanár úr már bent volt.
- Gyorsan üljetek le. Az első óra az Történelem lesz. Nyissátok ki a tankönyveteket a 29. oldalon és... - nem tudta befejezni mivel az ajtó kivágódott és két srác jött be. Kicsit kihúztam magam hogy jobban megnézzem őket, de nem kellett volna. Dennis volt az egyik és akit vele láttam tegnap az ebédlőben a másik. Nem szóltak semmit csak leültek a mögöttünk lévő üres padba. Bella megbökött a könyökével, de csak a padot tudtam nézni.
- Ti mégis mit képzeltek? - szólt rájuk a tanár.
- Oh mi? - hallottam meg Dennis hangját. - Mi csak átiratkozunk ebbe az osztályba.
- Tudod az F osztályból az A-ba csak tanulással lehet bejutni.
- Tudja mintha kezdene felélénkülni az emlékem... - tartott egy kis szünetet majd folytatta. - Nem magát kapta el az apám gyorshajtásért? - kérdezett rá mire a tanár úr elfehéredett és folytatta az órát.
- Omi! - suttogott oda nekem Bella. - Ez a Sam gyerek közelebbről még helyesebb. - bökött hátra a fejével, de lehet hogy még így is túl hangosan mondta mert Sam válaszolt.
- Köszönöm. - hajolt egy kicsit előrébb. - Van kedvetek esetleg velünk enni? - kérdezett rá mire egyszerre válaszoltunk Bellával.
- Nincs!
- Van! - láttam ahogy Dennisre néz majd elmosolyodik, biztos hogy ezt megbeszélték.
- Nem megyek. - jelentettem ki mikor már párlépésre jártunk az asztaluktól.
- De jössz vagy odaráncigállak. Légyszi! Nekem nagyon bejön Sam! - nézett rám bociszemekkel. Nagyot sóhajtottam majd mentem vele a végzet asztalához.
- Sziasztok! - köszöntek majd mi is és leültünk velük szembe, és éreztem magamon az ő tekintetét.
- És mizujs van lányok? - kérdezte mosolyogva Sam.
- Semmi különös nincsen. - válaszolt helyettem is Bella.
- Nem tudsz végre rám nézni? - hallottam meg a fejemben ugyan azt az érdes hangot mint reggel. Hirtelen kaptam rá a tekintetem, mire ő elmosolyodott. - Tudtam. Boszorkány.
Sziasztok! Köszönöm hogy elolvastátok! Ha további fejezeteket szeretnétek akkor kattintsatok a feliratkozásra illetve kommenteljetek! Köszönöm Puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése