2016. július 25., hétfő

Prológus

- Naomi fuss! Nem hallod? Mondom fussál! - valaki elkezdi rázni a testem, valaki kiabál velem. Nem tudok mozdulni,nem látok semmit. Érzem ahogy többször is kiráz a hideg, de egyetlen dolog sincs amit fel tudok fogni. Mi történik velem? Kómában vagyok, vagy esetleg ez egy rossz álom?
- Nem hiszlek el komolyan! - a férfi hang egyre erősödött, egy kisebb ütést éreztem az arcomon, mire hirtelen nyitottam ki a szemem. Azt hittem h ki fogja vakítani a nap a szemem ezért automatikusan csuktam vissza, de nem...sötét volt.
- Na végre hogy felébredtél! - egy rövid barna hajú fiú térdelt előttem. Hatalmas barna szemeit rajtam legeltette. Még sosem láttam őt. Egy kisebb mosolyt eresztett felém, majd gyorsan hátra kapta a fejét. Segített felállni és abban a pillanatban...

- Naomi a jó isten áldjon meg! Hányszor mondjam még hogy keljél felfele mert lassan indulni kéne. Hiszen Houston messze van még. - kezdett el kiabálni mellettem Drake. Ő a kedves, aranyos bátyám aki nem hagyja hogy aludjak. Ma költözünk, és én sztrájkot tartok. Biztos hogy nem kelek fel időben. Semmi kedvem nincs költözni, pont hogy holnap kezdődik az utolsó évem a gimnáziumban. Új suli, új barátok, és új ellenségek. Nagyon szupi lesz!
- Majd buszozok. - morogtam oda neki, és feljebb húztam a lecsúszott takarót.
- A fenéket, már csak rád várunk, úgy hogy jó lenne ha kapkodnád magad. - amilyen gyorsan jött be apa ezzel a mondattal olyan gyorsan ment is ki. Megforgattam a szemem, majd gyorsan kihuppantam az ágyból. Megrohamoztam a fürdőt, majd felöltöztem. 10 perc múlva dísz szerelésben hagytam el a házat. Azt a házat ahol felnőttem. Nem mondom hogy most nagyon de rossz érzés volt, de azért nem volt kellemes. A kocsiban csend volt. Drake zenét hallgatott, apa vezetett, anya meg nézte a tájat. Én is csak lestem ki a fejemből és gondolkoztam. Milyen lesz az új suli? Biztos nehéz lesz beilleszkedni hiszen ez az utolsó év. Fekete bárány leszek a többiek között. Houston egy szép város. Néztem róla képeket, meg hát anyáék is azt mondták hogy egyszerű, mégis gyönyörű. Nem is tudom mennyi idő telt el mióta autóba ültünk.
- Már csak 5 perc és ott vagyunk. - szólt apa. Izgatottságot éreztem. Kíváncsi voltam az új házra, illetve a környezetre. Mikor beértünk egy kisebb utcába fentebb ültem az ülésen és a házakat vizsgáltam. Szép nagyok voltak, és kívülről elég rendezettek. Némelyik udvarban családok grilleztek, illetve egy-egy öreg néni a kertet varázsolta szebbé. Nyugodt volt a környezet. Mivel nyár volt minden zöld színben pompázott, és ez még szebbé tette.
- Meg is érkeztünk. - állt meg apa egy emeletes fehér ház előtt. Itt nem volt kerítés. Fura is volt merta régi házunknál volt kerítés, de itt belehetett látni az udvarra. A zöld pázsit szépen lenyírva, a bokrok alakra formálva. Tényleg gyönyörű ez a környék.
-  Gyerekek nem nézitek meg a házat? - mosolyog ránk anya. Drakevel összenéztünk, majd futásnak eredtünk. A legjobb szobát akartuk kifogni magunknak. Amikor beértünk a házba az amulattól mindketten megálltunk. Az előszoba hatalmas volt, és benne egy hatalmas kandalló volt. A ház már be volt rendezve, és kifejezetten ízlésesen. Észrevettem hogy Drake még mindig csodálkozik, ezért nekiiramodtam a lépcsőnek. Ő rögtön szaladt utánam. Ahogy felértem beszaladtam az egyik nyitott ajtajú szobába remélve hogy jól döntöttem, és hát igen. A falak világos zöldre voltak mázolva nagy francia ágy helyezkedett el az ajtó mellett. Falba szerelt TV, illetve minden luxus dolog be volt szerelve. Volt még egy ajtó a szobámban, és nagyon megörültem mikor láttam hogy van saját fürdőszobám is. Talán nem is lesz olyan rossz itt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése