3. fejezet - Most először és utoljára!

"Jelek , értelmetlen rajzok , és egy érdes hang mely nem hagy nyugodni"

- Mi az hogy boszorkány? - álltam fel, és egy mozdulattal löktem be a széket amely hangosan koccant az asztalhoz. - Dennis jó lenne ha már állítanál magadon! - kiabáltam rá, így az összes diák aki az ebédlőben volt rám vezette a tekintetét, de engem nem érdekelt én csak őt néztem. Idegesített ahogy folyton csak mosolyog. Már amikor újabb szavakat akartam hozzávágni Bella állt mellém és a fülembe suttogott.

- De hát Naomi... Ő nem mondott semmit.... - nézett rám furcsán mire eltátottam a számat.

- Te nem hallottad? Azt mondta hogy... - álltam meg egy kicsit a beszédben és elgondolkoztam. Lehet hogy tényleg nem mondott semmit? Csak képzelődök? Egy nagyot sóhajtottam majd köszönés nélkül kiindultam az ebédlőből. Miért mondta volna, hiszen nem is ismer. Kezdek megőrülni, de tudom hogy valami furcsa dolog folyik körülötte. Egy pisztollyal szaladgál az erdőben medvére vadászva, és még engem i megakart sebezni... Jobb lesz elkerülni, és nem lesz több gondom.

- Nagyon fura vagy ma. - ült le mellém az udvaron Bell. Most következik az utolsó óránk ami jog lesz. Egyik órán sem jelent meg se Dennis se Sam, bár nem is bánom. 

- Én csak fáradt vagyok nem furcsa. - nevettem el magam.

- Akkor haza fele meghívlak egy kis energyre. - kacsintott rám Bella mire belé karoltam.

- Nah, akkor menjünk órára! - kiáltottam fel, és mint egy samba táncosok úgy mentünk a terembe. Az egész osztály jelen volt. Igen... Az egész osztály. Rá se pillantottam a barna szemű bunkóra, úgy ültem le a helyemre. Mr.Lovato mosolyogva jött be a terembe és olvasta fel a névsort. Mindig is utáltam a jogot. Nagyon unalmas volt számomra és képes voltam végig bambulni az egész órát. Nem csoda hogy épp hogy 2-es vagyok. Elővettem a füzetem majd elkezdtem firkálgatni. Nincs kedvem írni azt amit a tanár őr mond, majd elkérem Bellától a jegyzetét. Először csak köröket meg virágokat rajzolgattam, majd lapoztam egy üres oldalra ott már vonalakat. Vonalakat amik kapcsolódnak egymáshoz. Nem tudtam mit csinálok egyszerűen csak követtem a kezem mozgását. Mintha nem is én irányítottam volna. Mikor már végeztem a rajzolással hátrébb híztam a fejem hogy megnézzem a végeredményt. Nem értettem mi ez, de a tanár úr sem.

- Naomi tudod nem értem miért nem művészeti szakközépiskolába jelentkeztél. - emelte fel a füzetemet, majd kitépte belőle a lapot és felrakta a táblára. - Mivel bebizonyítottad nekem hogy nem vagy képes figyelni, kérlek menj ki az óráról. - csak megforgattam a szemem és egy sóhajjal léptem ki az ajtón. Úgy beszél mintha már ezer éve az ő óráin ülnék semmi érdeklődést nem mutatva és még a rajzom is elvette, pedig nekem tetszett. Mivel az összes cuccom a szekrényemben volt ezért úgy döntöttem haza megyek, de akkor nyílt mögöttem az ajtó. 

- Te meg? - néztem Bellre aki csak szomorúan nézett rám és felemelte a telefonját.

- Véletlenül hangosan hallgattam a zenét. - nevettük el magunkat. - Na, akkor jöhet az az energy?

- Persze csak előbb elmegyek a cuccomért meg vársz kint?

- Persze. - fordult meg és indult el kifele. Én is elindultam a szekrényem irányába ami az emeleten volt. Felszaladtam a lépcsőn, és mivel óra volt ezért csak én voltam a folyosón és ennek örültem, mert nem volt lökdösődés. Mikor odaértem a szekrényhez kinyitottam azt, majd kivettem a táskám és abba beleraktam a füzetemet és a könyvem. Vissza csuktam a szekrényt, majd elindultam a lépcső fele de megtorpantam. 1 vagy 2 másodpercre mintha állt volna ott valaki. Csak megráztam a fejem és mentem tovább. Mikor leértem az alsó szintre megint láttam, de most tovább. Egy fekete árny volt. Nem kicsit ijedtem meg, ezért elkezdtem futni a kijárat felé. Mikor kiértem és megláttam Bellát lelassítottam.

- Ennyire hiányoztam? - kérdezi nevetve.

- Hát persze! - léptem mellé, majd elindultunk. Én nem nagyon tudtam merre is megyünk csak követtem Bellt aki egész végig csak mondta, mondta és mondta, ami engem nem zavart csak nem tudtam rá figyelni, de persze néha bólogattam és nevettem vele együtt. Nem tudom mit láttam ott a suliban... Lehet hogy csak egy tárgynak az árnyéka volt. Igen biztos hogy az volt. 

- Itt is vagyunk. - léptünk be a boltba ahol vettünk kettő bombát, majd leültünk egy fa alá.

- Jó hideg. Köszi. 

- Ez alap dolog. - karolt át Bella, mikor hirtelen csörrent meg a telefonja. - Igen mond. - vette fel, de nem sokáig ült mellettem mert hirtelen ugrott fel. - Rendben, sietek! Bocsi Omi de mennem kell jó? Holnap elmesélem mi volt! - köszönt el majd futásnak eredt. Biztos valami családi probléma, de nekem is volt egy problémám, még pedig az hogy nem tudom hol vagyok. Felálltam, majd kidobtam a bombás dobozt és körül néztem. Nem láttam semmi ismerőst, és nem is figyeltem merről jöttünk. Kivettem a táskámból a telefonomat és Drake számát tárcsáztam. Mikor már harmadszorra sem válaszolt a hívásomra inkább nem foglalkoztam vele. Anya és apa dolgoznak. Egy nagyot sóhajtottam és elindultam a hosszú úton, hátha kilyukadok valahol. 

Már fél hét is elmúlt mikor Drake visszahívott.

- Mondjad Törpe!

- Az van hogy nem tudom merre lakunk.

- Hol vagy? - kezdett el nevetni mire csak megforgattam a szemem.

- Egy játszótérnél a McDonalds előtt.

- Körülbelül fél óra és ott vagyok. - rakta le. Fél óra? Ilyen messzire csak nem jutottam. Még mindig meleg volt, és majd meg sültem ezért fel álltam és elkezdtem magam legyezni a kezeimmel. Nem tudtam hogy mit csináljak úgy hogy elkezdtem sétálgatni oda-vissza, de mikor megfordultam egy fiú állt előttem. Mivel nagyon közel volt, meg meg is ijedtem ezért hátrébb léptem.

- Szia.... Te...Ki vagy? - néztem rá furcsán, mire elmosolyodott és felém nyúlt. Automatikusan léptem még hátrébb de ezt őt nem zavarta és folytatta azt amit eddig. - Mit csinálsz? - kezdtem kétségbe esni de leblokkoltam. Hirtelen lett fekete a szeme és kezdett eldeformálódni a feje mint egy félelmetes horror filmben.

Megfogta a vállam és közelebb hízott magához, és én csak sikítani tudtam és becsuktam a szemem. Még pár másodpercig éreztem a szorítását, majd egyre gyengült. Nem mertem kinyitni a szemem, de meghallottam a fülem mellett egy ismerős hangot.

- Most először és utoljára  McCall.