4.fejezet - Megőrülök?

"Nem tudom hogy ki vagyok... Úgy érzem hazugság volt az egész életem..!"

Még mindig dermedten álltam és gyorsan kapkodtam a levegőt. Nem tudtam felfogni, hogy még is mi történt. Ez csak egy rossz álom lehet megint. Fel kell ébrednem! Kezdtem még jobban bepánikolni, mikor egy kocsi dudája szólalt meg mellőlem.

- Törpe! Gyere ugorj be! - Drake volt az. Akkor ez mégsem álom volt, hanem csak egy gyerek akinek nem voltak rendben a dolgok a fejében, én meg annyira fáradt vagyok hogy elkezdtem hallucinálni. Igen, biztos ez történt. - Még is hogy kerültél te ide? - kezdett el nevetni bátyám, de én csak ültem tovább és bambultam ki a fejemből. Nem tudom elfelejteni hogy mi történt. Mint egy horror film. Mikor hazaérkeztünk automatikusan kiszálltam és a szobámba zárkóztam. Az ajtónak dőlve csúsztam le a földre és próbáltam helyre igazítani a légzésemet. Megbizonyosodtam róla, hogy csak egyedül vagyok-e a szobában. Becsuktam a szememet, de abban a pillanatban mintha altatót vettem volna be, úgy dőltem ki.

Suttogások, sikítások, Dennis Cooper, én...

- Te egy boszorkány vagy. - suttogta Dennis a fülembe. Nem láttam semmit... sötét volt. - Én meg egy vadász. - felnevetett. Hirtelen egy női sikítás hangzott fel, amitől még jobban elkezdtem félni.

- H-hogy érted ezt? - a szívem a torkomban dobogott. A légzésem meg sokszorozódott.

- Meg kell hogy öljelek. - simított végig az arcomon amitől kirázott a hideg.

- Nem! Ez csak egy álom! Ez nem igaz! Nem, nem , nem! - kezdtem hevesen rázni a fejem, és könny gyűlt a szemembe.

- Igen, csak egy álom, de igaz. Én irányítom ezt az álmot. - hirtelen kezdett el világos lenni és láttam őt. Előttem állt egy sima fekete rövid ujjút, és egy fekete szakadt térdig érő farmert viselt. - Jegyezd meg! Amikor azt akarom hogy láss, láthatsz. Ha azt akarom hogy láthatatlan legyek számodra, az leszek. Ha pedig téged akarlak, az enyém leszel. Ez ilyen egyszerű. Remélem figyeltél cicabogyó. Ha nem, rossz vége lesz. Szép álmokat! - simított végig újra az arcomon még egyszer utoljára.

Az ágyamban ébredtem.

- Hogy kerültem ide? - suttogtam. Emlékszem hogy az ajtó előtt aludtam el és az ajtóm be van zárva. Feljöttem volna? Csodálkoztam hogy nem csörgött még az ébresztőm, de aztán eszembe jutott hogy szombat van. Hirtelen ugrott be az álom amiben szintén az a barom szerepelt. Úgy érzem kezdek megbolondulni. Lementem a konyhába készíteni magamnak egy kis citromos teát hátha az egy kicsit megnyugtat, de egy nem várt üzenet fogadott. - "Szia drágám! Apád és én elmentünk a mamához majd este jövünk remélem minden rendben lesz puszi nektek!" - alatta pedig a bátyám kacifántos kézírását fedeztem fel. - " Törpe elmentem a haverokkal bulizni " - szuper szóval egyedül vagyok. Sóhajtottam egyet. A tegnapi után nem nagyon  akarok egyedül lenni. Mikor kész lett a meleg teám leültem a nappaliba a TV elé és elkezdtem nézni a Spongyabobot, mikor eszembe jutott hogy áthívhatnám Bellát. Gyorsan szaladtam fel a szobámba a telefonomért és tárcsáztam a számát, de ki volt kapcsolva. Furcsálltam egy kicsit és lebiggyesztett szájjal indultam vissza a nappaliba. Mikor befordultam a szobába a kanapén egy embert láttam ülni. Megdörzsöltem a szeme hogy nem-e csak hallucinálok,de nem. Automatikusan léptem hátra fele lassan, majd egyre gyorsabban. A kezemben lévő telefonommal elkezdtem beütni a rendőrség számát, mire az a valaki kikapta a kezemből. Megijesztett hiszen még a lépteit sem hallottam.

- Hát így kell vendéget fogadni? - rákaptam a tekintetem. Ugyanaz a fekete rövid ujjú, és farmer. Hátrahőköltem a meglepettségtől. 

- Te meg mit keresel itt? Hogy jöttél be? - kérdeztem visszafogott hangon.

- Téged kerestelek, és az ajtón. - mosolyodott el.

- Azonnal tűnj innen különben sikítok! A szomszédok pedig kifogják hívni a rendőrséget! - kezdtem el nézni a körülöttem lévő tárgyakat, hogy mivel tudnám megdobni, mert kezdett közeledni. Mellettem volt egy kisebb váza amit megragadtam és hozzá akartam vágni. Gyorsan kapta el a csuklómat és kapta ki a kezemből, majd vissza rakta a helyére.

- Na, de térjünk a lényegre!