2016. szeptember 3., szombat

8.fejezet #Dennis szemszöge - Az életem kulcsa

Sziasztok! A legtöbben Dennis szemszögét szavaztátok meg, ezért meg is hoztam! 
Remélem tetszeni fog, ha igen iratkozzatok fel, kommenteljetek légyszíves!
<!Trágár szavakat tartalmaz!>
Csók! :* <3





" Több mint valószínű, hogy teljesen más min a többi..."
~ Dennis Cooper


Meglapultam a sötétben és néztem ahogy távozik. Kecses lábait gyorsan szedte, hogy minél előbb visszaérjen a táborozóhelyhez. Elmosolyodtam ahogy visszagondoltam milyen figyelmesen hallgatta azt amit mondtam. Egész végig engem figyelt és néha-néha bólintott egyet a fejével hogy érti. Lassan indultam el én is vissza a táborhoz, de hirtelen ugrottam egyet mikor Sam állt mögöttem.
- Mivan Den ennyire megtetszett a feszes popsia? - kezdett el a kezével a levegőben egy popót formálni. Megütöttem a vállát, majd elindultam mellette.
- Mi van Bellácskával? - kérdeztem vissza.
- Hát Bellácskával találkozni fogok. - kezdett el vigyorogni.
- Értem. - Samnek olyan könnyű becserkészni egy csajt. 
- Te... Amúgy apád keresett téged.
- Még is mit akart? 
- Azt kérdezte mi van a McCall lánnyal. A bátyját elkapták. - hirtelen torpantam meg. 
- Azt hittem hogy ez csak az én ügyem! Menjünk el a bázisra... Most! - kezdtem el gyorsabban lépdelni. - Hívd Jamest. - ez volt az utolsó szavam hozzá. Pár percen belül meg érkezett James egy fekete sport autóval. Beültem, majd teljes erővel becsaptam az ajtót.

Hangosan nyitottam ki, majd csuktam be a bázis ajtaját. Éppen megbeszélés folyhatott mert mindenki aki számított ott ült a nagy asztalnál, de ez sem állított meg. Dühösen álltam meg apám előtt.
- Beszélhetnénk egy percre? - próbáltam visszafogni a hangomat.
- Nem érek rá. - lökte oda nekem a szavakat úgy, hogy még csak rám sem nézett.
- Jó. - léptem hozzá közelebb. - Akkor itt mondom. Nagyon leszarom hogy mit csinálsz a saját ügyeiddel, úgy hogy jó lenne ha befejeznéd azt hogy belenyúlkálsz a munkámba. A McCall testvérek az ügyeim! - emeltem fel a hangom.
- Most már nem. - válaszolt nyugodt hangon, de még mindig nem vezette rám a tekintetét. - Ez már James ügye. - még jobban felment bennem a pumpa. Jamesre néztem, aki egy kicsit megtorpant és elhagyta az épületet. Nem féltem utána menni. Az eső elkezdett esni, de még így is tisztán láttam a távolodó alakját.
- James! - kiabáltam utána. Észrevett és futni kezdett. Beszari... Utána eredtem, majd nem kellett sok idő mire elkaptam. Megragadtam a dzsekijét és a falhoz szorítottam. 
- Most szépen vissza adod az ügyet nekem.
- Dennis... Miért hiszed azt hogy én akartam ezt az ügyet? Az apád mondta hogy muszáj elvállalnom. Nem tehetek semmit! - kiabált rám, majd próbált kiszabadulni a szorításomból.
- Hidd el de én tehetek pár dolgot egy ilyen mocskos alakkal mint te. - erősebben szorítottam a falhoz mire hevesebben kezdte venni a levegőt.
- Drake McCall... Eltudlak vinni hozzá csak ennyit tehetek. - elengedtem, majd megkönnyebbülten felsóhajtott. - Erre! - indult el a kihallgató ház felé. Mikor beléptünk Drake csak ült előttünk némán és az asztalt pásztázta. Egy "maradsz" nézést küldtem Jamesnek, majd hangos nyikorgással húztam ki a széket és ültem én is az asztalhoz. Lassan rám vezette a tekintetét majd megszólalt.
- Megjött a rendelésem? 
- Nem egészen. Tudod hogy mi van a húgoddal?
- Hogy érted? - kerekedett el a szeme. - Azt hiszed nem tudom ki vagy Dennis Cooper? Hogy majd bejössz ide és játszod a rossz vadászt? - mosolyodott el. - Nagyon féltem a húgomat és nem egyszer láttalak körülötte ólálkodni. - itt nyeltem egyet.
- Tudtad hogy el akarom fogni. - jelentettem ki.
- Tudtam hogy nem fogod megtenni, de más igen.
- Pedig most ő a következő. - álltam fel, majd kiléptem a kihallgató teremből. Sam állt előttem.
- Akkor most Naomi jön?
- Igen! Magam mellett kell tudnom az életem kulcsát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése