5.fejezet - Kell a segítséged!

"Segítettem neki... Nagy hiba volt... Így közelebb került hozzám."

- M-milyen lényeg? - rekedtessé vált a hangom és féltem a közelében.

- Alkut akarok veled kötni. - itt várt egy kicsit majd folytatta. - Mivel én tudom hogy mi vagy, ezért én megtanítalak mindenre amit tudnod kell és elmondok mindent amit tudnod kell, de cserébe... Figyelned kéne egy lányt a suliba.

- Mi van? Nem! Én egy normális ember vagyok te meg egy dilinyós! - kiabáltam rá, de rosszul tettem. Neki lökött a mögöttem lévő falnak és a kezével megtámasztotta magát a fejem mellett. Lehajtottam a fejem hogy ne kelljen a szemébe néznem, csak most vettem észre milyen magas. Olyan közel volt hogy éreztem a lélegzetét. Elkezdett motyogni valamit nem tudom hogy milyen nyelven, de hirtelen tört rám a fejfájás. Elkezdtem szédülni, de ő még mindig motyogott. Ezt ő csinálja?

- Ne! Fejezd be! - kaptam a fejemhez. Hangja elhalkult, én meg jobban éreztem magam. - Ezt hogy csináltad? - néztem a szemébe. 

- Áll az alku vagy sem?

- Jó. Tegyük fel hogy hiszek neked. - kezdtem bele, de már nem csak őt hanem magamat is dilisnek gondoltam. - Van valami bizonyítékod is rá? - kezdtem el magamban mosolyogni, mivel azt hittem hogy kész ennyi volt én nyertem. Aha... Persze...

- Álmodsz olyan dolgokat amik megtörténnek igaz? - meg sem várta a válaszom csak folytatta. - Meg persze rajzolsz is bizonyos dolgokat amik szerinted értelmetlenek, pedig nem azok. Hallod a hangom a fejedben. Meg persze a szemed.

- Mi van vele? - néztem rá furcsán. Egyszerűen csak barna, mi baja van vele?

- Túl szép. - mosolyodott el, mire én csak félre húztam a számat és megforgattam a szemem. Elgondolkoztam... Nem hiszek neki még mindig, de akkor honnan tudja az álmokat? 

- Ki lenne az a lány? - adtam be a derekam. Csak nem kell majd a csaj háza előtt kukkolnom őt.

- Rebecca Holsan. - elővett egy összehajtott papírt a kezéből és nekem adta. - Ma este bulizni viszlek, ő is ott lesz. Haverkodj össze vele, tudj meg róla mindent, és jelentsd nekem. Este 8-ra jövök érted. - adta ki a parancsokat mint egy főnök.

- Rendben de... Megtennéd hogy hátrébb mész? - kicsit már frusztráló volt a közelsége. - De mit mondok itthon a szüleimnek?

- Megoldom. - mondta, majd elindult a bejárat felé, és kilépett a házból. 

- Te? Megoldod?! - kiabáltam utána. Még mindig a  falnál álltam. El sem hiszem hogy ezt csinálom.

Felmentem a szobámba, és a papírt kezdtem el vizsgálni. Csúnya kézírással volt ráírva:

Rebecca Holsan

Kor : 18

Lakhely : Houston / Tremblin street 9/A

Faj : Vámpír

{!Kiiktatni!}

Vámpír? Erőltetett nevetésbe kezdtem. Ez most szórakozik velem? Komolyan azt hiszi hogy ekkora idióta vagyok? Elmegyek abba a buliba, de nem fogja megköszönni. A telefonom hirtelen elkezdett csörögni, így nagyot ugrottam. Anya volt az.

- Igen? - szóltam bele.

- Szia kicsim! Maradunk a nagyinál éjszakára, mert elindultunk és a kocsi lefulladt és beindítani nem lehet. Próbálunk sietni! Legyetek jók! Puszi!

- Oké anya szia! - letettem a telefont magam mellé. Ez Dennis volt? Azt mondta elintézi... Érdekes...

Ránéztem az órára még csak 4 órát mutatott, ezért elmentem lezuhanyozni és hajat mosni. Ha már buliba megyek nézzek ki jól. Kisminkeltem magam, és kiválasztottam egy tökéletes ruhát. Észre sem vettem hogy-hogy telik az idő. Kopogást hallottam. Felvettem a cipőm és indultam kinyitni az ajtót. Dennis állt előttem és hát... Nem nézett ki rosszul.

- Mehetünk? 

- Persze. - léptem ki a házból, és zártam be az ajtót. Megtorpantam mikor láttam hogy mivel jött. Egy motor szemezett velem és hát nem tetszett.

- Gyere szállj fel. - indította be a motort és nyújtotta felém a sisakot. Húztam a szám, de nagy nehezen fel ültem mögé. - Karolj át különben leesel. - a kezemet a dereka köré vezette, majd elindult. Nagyon féltem ezért még erősebben karoltam át és a fejem a vállához szorítottam. A szemem becsuktam nem is mertem kinyitni míg meg nem álltunk. Azonnal leszálltam és lekaptam a fejemről a sisakot majd a kezébe nyomtam.

- Soha többet! Majd hazasétálok inkább.

- Ahogy akarod. - nevette el magát. - Na, gyere! - indult el befele egy Strawberry Ice nevű clubba. Én gyors léptekkel követtem. Ahogy beléptünk a bulizó helyre hirtelen csapott meg a fülledt levegő. Mindenhol tinik táncoltak és néhol egy-egy kidobó helyezkedett el. 

- Ott van! - mutatott rá egy bárnál lévő lányra. Hosszú szőke haja volt és hibátlan arca. - Menj! - lökött meg egy kicsit majd elindultam felé.

- Szia! - szólítottam meg.

- Helló! - mosolygott rám. 

- Te vagy Rebecca Holsan ugye?

- Igen. - lepődött meg, de nem hagyta abba a mosolygást.

- Szuper, akkor csak figyelmeztetlek! Látod azt a magas csávót a bejáratnál? Pont minket néz. - bólintott egyet. - Őrült és azt hiszi hogy vámpír vagy! Kérlek mond meg neki hogy nem vagy az és kérlek ne nézz őrültnek. - na, jó... Így most hogy vissza gondolok hogy mit is mondtam... Én is bolondnak nézem magam. Cink...

- Haha! Jó persze, miért is ne! De előtte elkísérsz légyszíves a mosdóba? Félek elmenni egyedül, túl sok itt a részeg hapsi.

- Persze. - ragadta meg a csuklóm majd keresztül húzott a tömegen. Nagyon aranyos lány, még hogy vámpír! Mikor beértünk becsukta az ajtót majd felém fordult.

- Tudod annak a srácnak igaza volt. - kezdett el felém közeledni, majd a szeme hirtelen vörös lett. A szeme  kitágult és vissza tartottam a lélegzetemet. - Miért nem hallgattál a barátodra? De mindegy is... Legalább idehozott nekem egy kis boszit. Biztos finom a véred. - simította végig az arcom, de megállt. Nem csak megállt a simogatásban hanem összeesett. 

- Normális vagy? - hallottam magam mögött Dennis kiabálását. - A feladatod az lett volna hogy deríts ki róla mindent! - ragadta meg a csuklóm és kivezetett a helyről. Még mindig sokkban voltam. Túl sok ez nekem, nem bírom. Úgy érzem többet már nem bírnék el.

Egy sikátorba vezetett be, majd erősen maga felé fordított. - Megmentettem az életed már harmadszorra! De te mindig keresztbe teszel nekem!

- Mindig? Mi az hogy mindig? - kiabáltam vissza és most nagyon dühös voltam.

- Mióta csak ideköltöztetek! Azóta van minden! Én hülye meg nem öltelek meg az első pillanatban! - vett elő egy pisztolyt és felém tartotta. - De ez most másképp lesz.

- Gyerünk, lőj! Mire vársz! - kezdtem el sírni. - Nem hallod lőj már te seggfej!

- Nem kell többször kérned!